ÉRDEMES ELOLVASNI!!!
>> >
>> >
>> >
>> > Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
>> > megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
>> >
>> >
>> > Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
>> > " Egy
>> > örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre
>> > kell mennem"
>> > "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
>> > Mennyire
>> > szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
>> >
>> > Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
>> > kezdtem átkozni
>> > az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is
>> > fognak ezekkel
>> > a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon,
>> > észrevettem egy
>> > kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva
>> > a mellkasához.
>> >
>> >
>> > Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
>> > Aztán a kisfiú
>> > odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos
>> > vagy benne, hogy
>> > nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős
>> > hölgy ezt felelte:
>> > " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát,
>> > kedveském"
>> >
>> > Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô
>> > elmegy
>> > szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a
>> > kezében volt a baba.
>> >
>> >
>> > Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné
>> > adni ezt a
>> > babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta
>> > a legjobban
>> > most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó
>> > elhozza neki."
>> > Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,
>> > de a kisfiú
>> > sajnálkozva válaszolt.
>> >
>> > "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell
>> > ahhoz adnom
>> > anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor
>> > odamegy. " A szemei
>> > olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez
>> > ment, hogy
>> > vele legyen.
>> >
>> >
>> > "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
>> > hamarosan, úgyhogy azt
>> > gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
>> >
>> > Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az
>> > üzletből. Ezután
>> > mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen
>> > nevetett.
>> > Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya
>> > elvigye neki ezt
>> > a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
>> >
>> >
>> > "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene
>> > elhagynia engem,
>> > de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal
>> > legyen." Aztán
>> > ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
>> > Gyorsan a
>> > pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és
>> > megkérdeztem a
>> >
>> > fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis
>> > lenne elég?"
>> >
>> > Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
>> > a fiúéhoz,
>> > anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég
>> > pénz volt a
>> > babára, még egy kicsivel több is.
>> >
>> >
>> > A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
>> > Aztán rám
>> > nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt
>> > lefeküdtem aludni,
>> > hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a
>> > babát, így
>> > anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még
>> > szerettem volna
>> > annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
>> > anyukámnak, de azért
>> > ezt már nem mertem kérni Istentől.
>> >
>> > "De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és
>> > a fehér
>> > rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
>> > múlva az idős
>> > hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban
>> > fejeztem be a
>> > bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni
>> > a kisfiút a
>> > fejemből.
>> >
>> >
>> > Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
>> > ezelőttről, amelyik
>> > említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival,
>> > amelyben egy
>> > fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az
>> > anya kritikus
>> > állapotban van.
>> >
>> > A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
>> > életfunkciók
>> > fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
>> > tudna felkelni a
>> > kómából, amibe esett.
>> >
>> > Ez a család lenne a kisfiú családja?
>> >
>> >
>> > Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
>> > szemem egy
>> > újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony
>> > elhunyt.
>> >
>> > Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor
>> > fehér rózsát, majd
>> > ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
>> > látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a
>> > temetés előtt.
>> >
>> >
>> > Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a
>> > kezében a
>> > fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el
>> > a helyet, úgy
>> > érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet,
>> > amit ez a
>> > kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig
>> > is nehéz
>> > elképzelnem.
>> >
>> >
>> > És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
>> > elvette tőle.
>> >
>> >
>> > Most két választásod van, kedves olvasó:
>> >
>> >
>> > 1) Elküldöd az ismerőseidnek ezt az üzenetet
>> >
>> >
>> > 2) Kitörlöd, és úgy teszel, mintha meg sem érintette volna a
>> > szíved.
>> >
>> >
>> > Ha úgy döntesz, hogy elküldöd, talán miattad nem fog valaki
>> > részegen vezetni.
>> >
>> >
>> > A BARÁTOK OLYANOK, MINT AZ ANGYALOK, AKIK SEGITENEK
>> >
>> > REPÜLNI, MIKOR A SZÁRNYAINK MÁR ELFELEJTETTÉK A REPÜLÉST