Zokni, mint minden reggel, elindult egeret fogni! Ő egy cica, és a cicák imádják az egeret! Vártam délre haza, hogy megetessem, de nem jött! Nem izgultam, de amikor vacsorára sem jött, azért aggódni kezdtem! De nem tudtam mit tenni, lefeküdtem! Reggel ugyancsak nem jött, és tényleg nagyon aggódtam! Még egyész kicsi macska, alig 6 hónapos! Dél körül körbetelefonáltam a környéket, nem látta e valaki valahol! De senki! Semmi nyom nem volt! Így hát elindultam egymagam a keresésére! Körbejártam a falut, de sehol sem volt! Tudtam, hogy egerészni kimegy néha a szomszéd faluba! Oda is elmentem, és ahogy nézelődtem, halk nyivákolást hallottam. Zokni volt az. Közelebb mentem, és láttam, hogy égett a bőre 70%-a, sebhelyek vannak rajta. Már jártányi ereje sem volt, amellett a lába is el volt törve! Gyorsan felkaptam, és szaladtam, ahogy a lábam bírta! Bementem egy állatklinikára! Kómanimás helyzetben volt! Magyarul kómába! Ott kellett hagynom! Másnap visszamentem, és mondták, hogy annyira rossz állapotban van, hogy a legjobb lenne elaltatni! Beleeggyeztem, de előbb hazakértem néhány órára! Hazamentünk! Én lefeküdtem az ágyra, a hasamra tettem zoknit és így sírtam, ahogy csak lehetett! Sírtam, ömlöttek a könnyeim! Ordítottam torkom szakadtából! Imádtam ezt a cicát! Megnyugodtam, és elaludtam! Egy fél óra múlva felébredtem, vissza vittem volna, de ahogy felemeltem, láttam, nincs már benne élet! Éreztem szép halált halt, hisz a gazdája hasán töltötte az élete utolsó 30 percét...

(www.sk8-tisoo.gportal.hu )